Aurore bemutatkozik: Clash of The Titans filmkritika
2010.07.09. 09:54
Kedves Olvasók!
Ezzel a rövid filmkritikával szeretnék bemutatkozni. Remélem elnyeri tetszéseteket, és máskor is onthatom magamból a jobbnál jobb kritikákat a filmek világából.
Ez az első blog publikálásom, (így kicsit izgulok :) ), de szeretem a filmeket, és bizony mindig megosztom a véleményemet másokkal. Így érkezett $a$tól az ötlet, hogy ezt megtehetném szélesebb körben is, írjak egy próbát.
A civil életben egyetemre járok, és próbálom a fejembe préselni jogi könyvek oldalainak százait, néha több néha kevesebb sikerrel. Így kifejezetten üdítő néha megnézni egy filmet, és miért is ne osszam meg véleményemet másokkal?!
Így hát klaviatúrát ragadtam és íme itt van a Titánok harca c. film az én szemszögemből! Ha még mindig nem vettem el a kedvedet ( ;) ) katt a tovább-ra.
Filmkritika: Titánok harca
Az ember mostanság csak úgy kapkodja a fejét, annyi az ókori görög mitológiai témájú film. 300, Trója, és még sorolhatnám. Be kell vallanom ez egy kis előítéletet plántált belém, amikor leültünk megnézni a Titánok harca című filmet. Egy barátom látta moziban 3D-ben és azt mondta, inkább ne adjunk rá ki plusz pénzt, nézzük meg otthon nyugodtan. Tehát egy zacskó gumicukor, párna a nyakunk alá, és TV bekapcs.
A történet kezdetén megismerkedhetünk a főhőssel Perseussal, akit a tengerből halász ki későbbi nevelőapja egy ládából, anyja holttestén. Felneveli a kis csöppséget, kitanítja halásznak, és megtanítja az élet bölcsességeire. Mindeközben Argosban az Istenekhez már nem imádkoztak, a sok csalódás arra bíztatja őket, hogy minden szobrot, oltárt leromboljanak. Az egyik tengeri szirten lévő Zeusz-szobor ledöntése közben Hádész visszacsapásakor megöli Perseus családját. Főhősünket a városba viszik, ahol kiderül számunkra, hogy a királyi pár túlzásokkal állítja, hogy lányuk szépsége isteni, így semmiben sem különböznek az Olümposz-hegyen lakóktól. Az Istenek eddigre beleegyeztek, hogy Hádész megbosszulja arcátlanságukat. Vagy feláldozzák a királylányt, aki nem csak hogy szép, de még az egyetlen racionális lény a városban. Perseusról kiderül, hogy félisten, és csak neki van esélye szembeszállni Hádész szörnyszülötjével, a Krákhennel.
A jelenetek néhol nagyon látványosak, a helyszíneket megválogatták, és szépen építették fel váltakozásukat. Talán ez tetszett benne igazán. A jelmezek nem voltak nagyon eltérőek a szokásos ókori filmek kosztümjeitől, a mitológiai szereplők külsejére is nagy figyelmet fordítottak.
Perseus jelleme nagyon csökönyös, és ettől a film eléggé vontatott egy két részen. Kevéssé reális fizikális fejlődése, hiszen három percen belül legyőz egy tapasztalt kardforgatót, anélkül, hogy előtte pengét fogott volna. Végig köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig ő nem fogja az Istenek segítségét igénybe venni semmilyen formában, aztán a szükség törvényt bont persze. Sokszor éreztem azt, hogy nem magyaráznak meg bizonyos történéseket, vagy néhány félmondat csak az agyunkba fészkeli be magát, de igazából a végkifejlett szempontjából abszolút érdektelen lesz. Sokszor már-már idegesített egy két jelenet, de már úgy éreztem muszáj végignéznem, holott tudtam mi lesz a végkifejlett.
Nem mondom, hogy nem lehet megnézni, de szerintem egynél többször én nem fogom, nem ez volt az a film, amit feltétlenül a polcomra szeretnék kirakni. És még valami! Nem ebből kell megtanulni a görög mitológiát…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek